Az itt közzétett, sajtóban megjelent cikkek egy része nem biztos, hogy jól olvasható,

de mivel jpeg kép formátumúak a jobb gombbal rájuk kattintva

a „kép mentése másként” paranccsal lementhetők saját gépre,

ahol képnézegetővel fel lehet őket nagyítani.

 

1. Debrecen ezoterikus térképe és címere megjelenése. 2000. augusztus 10.

 

Az első sajtó reagálás, szinte a megjelenés napjaiban:

 

 

A második se sokkal fényesebb:

 

 

No, a következő már biztosan végig is olvasta a kiadványt,

nem csak belenézett és talán meg is érzett valamit:

 

 

Magam is megszólaltam (kérdezés nélkül):

 

 

Aztán meg is kérdeztek.

Amit válaszoltam az az előző lap tetején található

beszélgetésre kattintva el is olvasható, ami megjelent az pedig itt áll:

 

 

Mindenkit ez az egyszer szereplő szó (fallosz) ragadott meg a kötetből

(legalábbis sajtós berkekben)

ami sokat elárul világunk mai helyzetéről.

Pedig számtalan más, fontosabb kifejezést sokszor meg is ismételtem írásomban.

Arról nem is beszélve, hogy a nemi szervek csakrája csak egy lap,

akár a többi és senkinek sem szúrt szemet, hogy a szív csakra két oldalt is kapott…

 

Se baj, akadtak kéretlen pártfogók is, egy fizetetlen és kéretlen,

de kellemes, keretes hirdetés az általam készített szórólapból jelent meg:

 

 

 

2. Hív a szív megjelenése 2001. november 8.

 

A helyi napilaptól ennyire tellett összesen velem kapcsolatosan a napi rendezvények között, pedig az előző kötet megjelenésekor még külsős munkatársuk is voltam már évek óta. Az itt közzé tett internet cím alapján (gépelési hiba, hiányzik egy / jel) persze nem talált volna ide a tisztelt olvasó:

 

 

Az első és utolsó sajtó reakció az új kötetről:

 

 

Egy kicsit azért még figyeltek rám, ugyanott:

 

 

 

Hozzájárulásom és megkeresésem nélkül,

láthatóan erről a honlapomról összetákolt cikk az előző kiadványról.

Az induló oldalon szereplő e-mail cím alapján könnyen megtalálhattak volna,

hogy elkerüljük legalább az itt-ott szereplő tárgyi tévedéseket:

 

 

Cikk egy „szakmai” lapban:

 

 

3. EGYEBEK

 

Egyéb, a Debrecen című folyóiratnál és annak internetes változatánál a www.Deol.hu -nál

külsős munkatársként megjelent írásaimból:

 

 

Fentiek a Húsvét kapcsán, az alábbi pedig az Irak elleni amerikai támadás

által beárnyékolt Karácsony alkalmából íródtak

(nem jpeg, hanem elektronikus formátum):


 

Világ világossága
 
Héty Péter | 2004. december 08., 14:00

 

„Minden kultúra ott ér véget, ahol elkezdődött.” Azaz: ismét saját farkába harap a kígyó. Elölről kell kezdeni egy újabb kört, mert az előző bezárult. A sumér kultúra utolsó porszemei felett elhúzódóan folyik a koncért a küzdelem. Ma ismert civilizációnk, úgy tűnik, leírta saját körét, hiszen saját maga felélésében is immár a gyökerekig hatolt.

 

 

 

Egy ideje „tárgyiasan” szemléljük a múlt darabjait. Jelentésüktől megfosztva, szellemtelenítve, valódi – pénzben nem mérhető – értéküket elveszítve. Melyek ezek az értékek? A mai ember számára már oly nehéz erre válaszolni, hogy találgatásai külön tudományágakká alakultak. Az pedig, hogy ennek a tudásnak a szikrája mindenkiben benne rejlik egyenesen szentségtörés, hiszen akkor mi szükség a tudósokra. „A tudós nem tudó” – mondja egy, szintén a régmúltból ránk maradt irat. Mit kezdhetne ezzel tudományunk? Az elvont kategóriába helyezi, hogy ne kelljen bajlódni vele: „foglalkozzunk hasznosabb, könnyebben érthető dolgokkal”! Haszonelvű, öncélú társadalmunkban – ahol tudósnak nevezettek vezetik a tudatlanná minősítetteket – ez teljesen természetes megoldás. Így könnyedén megsemmisíthető mindaz, ami túlmutat saját értelmünkön, tudományunkon, válságunkon.

 

Anyanyelvünk a kegyetlenre azt mondja: „nem ismer sem Istent, sem embert”. Kegyetlen korban élünk. Nemhogy istenismerettel (gnózis), de még valós önismerettel, emberismerettel sem rendelkezünk. Ez utóbbi ugyanis megmutatná saját határunkat, melyen túl az előbbi következik. Ezt a külsőségektől mentes, benső utat tűzzel-vassal, majd materializmussal igyekeztek belőlünk kiirtani az éppen aktuális hatalom képviselői, hogy szikrája se maradjon bennünk. Ha időnként meg is szólal lelkiismeretünk, mindig van egy gondolat, egy ideológia amit a kezünkbe adnak, hogy azzal elcsitítsuk. Hogyan lehetne ebből már megújító tűz? Külső világunkban, az istentelen és embertelen társadalomban biztosan nem. Látszatra és haszonelvűségre épülő világunk urainak nem is érdeke ennek éledése mert félő, hogy őket, hatalmukat emésztené fel ez a tűz. Ezért – a megelőzés jelszavával – inkább ők perzselik fel a mégoly gyenge, vagy félresikerült lélektűz gyújtogató gócpontokat is. Hol is találhatnánk már világunkban ilyen gócpontot, melyből az intelligens megújulás kiindulhatna?

 

Írmagja sem maradt. Csakis bennünk van már meg az utolsó szikra, tisztelt hölgyeim és uraim! Vigyázzunk hát rá, ne hagyjuk ezt kiveszni szívünkből! Lobbantsuk lángra, legyünk a világ világossága a legnagyobb sötétségben is! Ne feledjük a példát, amikor ezt egy ember fia már megtette!

 

 

Heti program ajánlat a Debrecen című hetilap 2006. május 24. számában:

 

Héty Péter közalkalmazott, publicista:

 

– Fordítsunk gondot szeretteinkre, barátainkra és konfliktusaink elsimítására. Menjünk a szabadba, ne féljünk a csendtől. Egy-egy jó könyv

(Gibran, Hesse, Hamvas Béla, Pap Gábor) hozzájárul világképünk kiteljesedéséhez. Kellemes muzsika is segíthet, vagy felszabadult

örömzene, mint szerdán a World Saxophone Quartet. Meditálhatunk Buka László kiállításán (Miklós u. 18.). A tévéből csak egy keddi: Világokon át (m2) és vasárnapi: Beavatás (Duna) esti sorozatot és egy szombat déli programot: Kallós Zoltán köszöntése (Duna) ajánlok. Az ünnepnapok azt sugallják, hogy máskor hanyagoljuk, amiről szólnak, de most gyermeknapi programokra vihetjük el csemetéinket.

 

 

 

Ami miatt az utóbbi időben már nincs időm írni

(Héty Emese és Héty Hajnalka; Szül.: 2003.12.11.).

Persze azért nem csak ők tehetnek róla, mert kellő motiváció sincs, bár téma lenne bőven…:

 

 

Hiába, az ikrek jegyben születettség kötelez, és

nem csak az ennek a jegynek a minőségét megjelenítő Hermészről, Merkúrról írni.

Őket pedig a név kötelezte, hogy hetedik hónapra jöjjenek a napvilágra.

Szerencsére az egészségüket és kedélyüket ez nem befolyásolta.

A felelősség a következő generációért mindőnket terhel,

különösen ha már eltelt negyven év:

 

 

A legrégebbi cimborám, hisz egyidősek vagyunk:

 

 

Végezetül néhány elektronikus képeslapot ajánlok,

további felhasználás végett: